Pannóniában született a mai Szombathelyen a francia püspök. A legenda szerinti történetét talán mindenki ismeri. Amikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak oljába bújt, de a ludak gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét.
Hazánkban nagy kultusza volt és vidéken még van is Szent Mártonnak, aki a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Neve napján vágták le Márton lúdját, s kostólták meg az újbort. Hiedelmek is fűzödnek a ludakhoz, ami időjárással kapcsolatos jóslás volt.
Régen - nem úgy mint most - Márton napja körül különösen jó és viszonylag olcsó volt a lúdhús.
Ragyogó aranyszínű - hozáteszem, mert kukoricával etették nem táppal - leves főzhető az aprólékából, ludaskása a zúzából, szívből, májból. A lúdnyak sem utolsó dolog, hiszen a nyelvtörő mondás is felvilágosít, hogy "jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál". Persze csak akkor, ha előbb megtöltjük a magyar konyha szerint vagdalt, fűszerezett hússal. A ropogós sült libát sem utasítjuk vissza, pláne a libamájat - igaz?
Van egy mondás is "Novemberben Márton napján liba gágog, ég a konyhán, aki libát nem eszik, az egész évben éhezik."
Ezt a nagymamám is így tartotta és nagyon finomakat sütött-főzött.
Most én csak egy kis libatepertőt csináltam borkorcsolyaként, ropogós rozskenyérrel, vagy kinek milyen ízlik hozzá.
Készíthetünk libatepertő pástétomot is, ha megdaráljuk a libatepertőt és hozzáteszünk egy darabka sült májat, gyengén megsózzuk, kevés libazsírban öt percig sütjük, aztán üvegbe töltjük, forró zsírt öntünk a tetejére. Ha kihűlt lekötjük. Kenyérre kenve tízórainak és teás vacsorákhoz hetekig használhatjuk - persze ha marad belőle hetekig.
Felhívom a figyelmüket a hvg.hu gasztronómia oldalára, az ott található a Márton-nap számmisztikával: hová menjünk Budapesten és vidéken? cikkre. Sok ajánlat található éttermekbe ahol biztos, hogy finom Márton-napi ételek vannak.
Egy hétig biztos, hogy "libázik" minden étterem, aki teheti látogassa meg kedvenc helyét- mondom én, aki pedig jobban szeretem megcsinálni magam.
cikk itt található
Nahát, hogy ez nekem nem jutott eszembe!:) Mérgelődtem,hogy nem kaptam semmi libaságot, de tepertőnek való biztosan lett volna...:)
VálaszTörlésGuszta lett nagyon!:)
Nagyon aranyosan adtad elő, hogy Neked ez nem jutott az eszedbe.Köszi, hogy gusztának látod. Én libatepertőt nem csak Márton-napján készítek,hanem amikor megkívánjuk. Most éppen volt, és így ha nem is pont a napján, de betettem a blogomba. Szoktam - ahogy írtam - libatepertő pástétomot is készíteni.
VálaszTörlés