2016. december 7., szerda

Adventi várakozás - Karácsonyra készülünk


     

Juhász Gyula:

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Karácsonyra készülünk, de ahhoz, hogy igazi nagybetűs Ünnep legyen öltöztessük a szívünket is díszbe. Az ünnepet nem a naptárnak kéne elhoznia, annak belülről kell történnie, és belül kell születnie. Így lenne Ünnep, Isten és ember találkozása karácsonykor.

Mit is látunk mi emberek külsőleg? Gyerekként azt láttam - elég régen és anyagiakban szegényen - hogy az utcákat járták a nagyobb gyerekek, fiatal felnőttek és vitték a Betlehemet, minden házba betértek. Fény és csillogás, plázák, még üzletek se nagyon voltak (Budapest kertvárosi kerületében családi házas környezetben az utcákban nem volt. Mi is lehetett volna a 40-es 50-es években a háború után?) Otthon pedig az édesanyám a fenyőfára saját kezűleg készített szaloncukrot, diót, almát tett.   A családunk együtt volt, égett a gyertya, énekeltünk és szeretet honolt.

Igen, ma már az ünnephez hozzátartoznak azok a  külsőségek az utcán, tereken, a boltokban is amit látunk . A városok kivilágítva, a főtereken felállított díszes fenyőfák vannak, fényfüzérek, mind az ünnep közeledtét jelzik. Vásárlási láz van, és a reklámok elnyomják az adventi négy angyal szavát. Pedig ez a színes, csillogó világ sivár.
Nem kellene más csak a gyertya fénye, csend és szeretet. Ne rakjuk a kosarainkat tele súlyos tárgyakkal, keressük a súlytalant, a végtelent, és töltsük meg a kosarunkat a szeretet apró morzsáival.
Persze a karácsonyhoz hozzátartozik a feldíszített fa, a családi együttléthez az ünnepélyesen terített asztal, a közös étkezés, az ajándékozás. 
Ma már én is máshogy élem meg a karácsonyokat, és a külsőség sem annyira fontos. A szeretteink elvesztése nagy űrt hagy, semmi nem olyan már ha nincsenek szülők vagy testvér, de díszbe akarom öltöztetni a szívemet, mert az ünnep erőforrás, megfürdetem a lelkem a rárakódott szennytől. 
Az otthonomban pedig mindig van fenyőfa  az általam készített díszekkel, ajándékozás, - az is általam készített - vendéglátás, és finom ételek az ünnepi asztalon. 

Áldott időszak az advent, de veszélye is van, hogy a lelkünk elvész az elüzletiesedett  plázalelkü forgatagban. Ne engedjétek, hogy eltérítsék a szíveteket az ünnep lényegétől. Tudatosítsátok, hogy mit is akarunk ünnepelni. A karácsony az Úr Jézus születésének az ünnepe. Sokan a szeretet ünnepének hívják, de ez nem baj. Azért lehet az, mert Krisztus születése a szeretetet hozta el a földre. 

Advent napjaiban Józseffel és Máriával mi is eljutunk Betlehembe, bejárunk egy lelki zarándokutat, és Krisztus bennünk is megszületik. A mi szívünk is lehet Betlehem, ha többre értékeljük a templom csöndjét a csillogó kirakatoknál, ha drága ajándékok helyett szeretettel ajándékozzuk meg egymást.
Lehetőségeink szerint segítsük a környezetünkben élő szegényeket is.
                                       

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szépet írtál, öröm volt olvasni! Igen, valahogy így van, csak kár hogy ezt kevesen tudják és érzik....
    Nektek is áldott Adventet kívánok, de azért szépen kidíszített lakást, szeretteitek megajándékozását és sok finomságot is!
    Én is mindig készítek saját készítésű ajándékokat, szeretek ilyen apróságokat adni :-)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett amit írtam.
    A saját kezűleg készített ajándékban benne van a készítő szíve és a lelke, ezért az ilyen ajándék mindig nagyobb örömet okoz a tömeg cikkeknél a készítőnek és annak is aki kapja.
    Neked és a kedves családodnak kívánok áldott Adventet!

    VálaszTörlés