Adventi várakozás - Karácsonyra készülünk

     

Juhász Gyula:

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Karácsonyra készülünk, de ahhoz, hogy igazi nagybetűs Ünnep legyen öltöztessük a szívünket is díszbe. Az ünnepet nem a naptárnak kéne elhoznia, annak belülről kell történnie, és belül kell születnie. Így lenne Ünnep, Isten és ember találkozása karácsonykor.

Mit is látunk mi emberek külsőleg? Gyerekként azt láttam - elég régen és anyagiakban szegényen - hogy az utcákat járták a nagyobb gyerekek, fiatal felnőttek és vitték a Betlehemet, minden házba betértek. Fény és csillogás, plázák, még üzletek se nagyon voltak (Budapest kertvárosi kerületében családi házas környezetben az utcákban nem volt. Mi is lehetett volna a 40-es 50-es években a háború után?) Otthon pedig az édesanyám a fenyőfára saját kezűleg készített szaloncukrot, diót, almát tett.   A családunk együtt volt, égett a gyertya, énekeltünk és szeretet honolt.

Igen, ma már az ünnephez hozzátartoznak azok a  külsőségek az utcán, tereken, a boltokban is amit látunk . A városok kivilágítva, a főtereken felállított díszes fenyőfák vannak, fényfüzérek, mind az ünnep közeledtét jelzik. Vásárlási láz van, és a reklámok elnyomják az adventi négy angyal szavát. Pedig ez a színes, csillogó világ sivár.
Nem kellene más csak a gyertya fénye, csend és szeretet. Ne rakjuk a kosarainkat tele súlyos tárgyakkal, keressük a súlytalant, a végtelent, és töltsük meg a kosarunkat a szeretet apró morzsáival.
Persze a karácsonyhoz hozzátartozik a feldíszített fa, a családi együttléthez az ünnepélyesen terített asztal, a közös étkezés, az ajándékozás. 
Ma már én is máshogy élem meg a karácsonyokat, és a külsőség sem annyira fontos. A szeretteink elvesztése nagy űrt hagy, semmi nem olyan már ha nincsenek szülők vagy testvér, de díszbe akarom öltöztetni a szívemet, mert az ünnep erőforrás, megfürdetem a lelkem a rárakódott szennytől. 
Az otthonomban pedig mindig van fenyőfa  az általam készített díszekkel, ajándékozás, - az is általam készített - vendéglátás, és finom ételek az ünnepi asztalon. 

Áldott időszak az advent, de veszélye is van, hogy a lelkünk elvész az elüzletiesedett  plázalelkü forgatagban. Ne engedjétek, hogy eltérítsék a szíveteket az ünnep lényegétől. Tudatosítsátok, hogy mit is akarunk ünnepelni. A karácsony az Úr Jézus születésének az ünnepe. Sokan a szeretet ünnepének hívják, de ez nem baj. Azért lehet az, mert Krisztus születése a szeretetet hozta el a földre. 

Advent napjaiban Józseffel és Máriával mi is eljutunk Betlehembe, bejárunk egy lelki zarándokutat, és Krisztus bennünk is megszületik. A mi szívünk is lehet Betlehem, ha többre értékeljük a templom csöndjét a csillogó kirakatoknál, ha drága ajándékok helyett szeretettel ajándékozzuk meg egymást.
Lehetőségeink szerint segítsük a környezetünkben élő szegényeket is.