A farsang német eredetű szó, a húsvéti nagyböjtöt megelőző mulatságok időszaka, január 6-ától, vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A télbúcsúztató farsangi mulatságokat a húshagyókedd zárja.
A karácsonyhoz hasonlóan a farsangot sem egyidőben rendezik, pl. Velencében már István napján (dec. 26.), Spanyolországban Sebestyén napkor (jan.20.) kezdődik. Rómában azonban csak a hamvazószerdát megelőző 11 napot hívják farsangnak.
Régen a farsangot mind az egyházi, mind a világi hatóságok elítélendő rossz szokásnak tartották, mert rendbontással, lármázással, féktelen mulatozással járt. A farsang gyökereit a pogány római ünnepekben találjuk meg. Egész Európában nemcsak a nép körében volt általános a farsangolás, hanem a királyi udvarokban is. Mátyás királyunk udvarában is nagy mulatságokat rendeztek, amelyekre Beatrix királyné olasz rokonsága küldte az álarcokat.
II. Lajos, a mohácsi csatában elpusztult fiatal király is mestere volt a farsangolás megrendezésének.
Rendkívül gazdagok a farsanghoz kapcsolódó szokások. Van gonoszűzés, télkergetés, tuskóhúzás, bőgőtemetés, férfi-női ruha- és szerepcsere, álarcviselés, bál.
A szokások, hiedelmek főleg farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz, húshagyókeddhez, azaz a farsang végéhez kötődnek, amikor már "elűzték a telet". A nagy ünneplésre az előkészület a farsang vasárnapja előtti csütörtökön kezdődik, amit a nagy evés-ivásról kövércsütörtöknek neveznek. Ezen a napon jó ételeket fogyasztottak, fánkot sütöttek, a bő termés reményében. Csütörtök éjféltől szombat estig böjtöltek, ezután pedig hamvazószerdáig az evés-ivásnak, bálnak, a vidám mulatozásnak volt itt az ideje. Ez a mulatozás már a tavasz jöttének való örvendezésről szólt.
A farsang fő étele a farsangi fánk és a kocsonya, de készítik a parasztos levest, töltött húst -én már elkészítettem Szilveszterre, de még van belőle -, bácskai húslevest, vadászpecsenyét, hideg hájas kalácsot, és a fánk többféle változatát (burgonyafánk, almafánk, túrófánk, hússal töltött fánk stb.)
Vannak ételek, amelyekhez legendák fűződnek, ilyen a fánk is, amihez kettő is fűződik.
Az egyik szerint volt egy nagyon népszerű pékmester Bécsben, akit Krapfen Úrnak hívtak, az ő műhelyében készűlt a fánk, de csak a halála után. Az történt, hogy az özvegye nem tudta elég gyorsan kiszolgálni a tűrelmetlen vásárlóit, és mérgében egy darab kenyértésztát akart valakinek a fejéhez vágni. A tészta célt tévesztett - szerencsére - és a forró olajban landolt, és pillanatok alatt gyönyörű aranysárgára sült. Ebből lett a bécsi fánk - van ennek is receptje.
A másik történet szerint a francia forradalom áldozatául esett királyné, Marie Antoinette fedezte fel egy utcai mézeskalácsosnál a fánktésztát. Farsangi állarcosbál volt, és a királyné álruhában szórakozott a karnevált ünneplő tömegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése