2011. február 13., vasárnap

Disznóságok elméletben

A disznóvágás mindig a téli időszak legnagyobb eseménye. Gyerekkorom emlékei között van pedig budapesti vagyok. Ezért azt mondhatom, hogy csak városi disznótorról beszélhetek, de olyan környezetben, ami még a mai napig is olyan, mint egy falu vagy kertváros, a Budafok-Nagytétény közötti rész, azon belül is Baross Gábor telep, Budatétény. Szoktam nosztalgiázni, a behavazott kis házakról, kertekről, a szánkózásról, és a disznóvágásokról.
A disznóvágás és a disznótor magyar hagyomány, sok finom toros étellel, mint a hurkák, az orjaleves, a tepertő, a sült kolbász stb. Ma amikor már hisztériásan fogyókúráznak, diétáznak az emberek sem kellene elfelejteni - én nem is felejtem és a vidéki emberek meg pláne nem.
A disznótorok első fogása a sült vér volt, amit hagymával, és sózva állandóan kevergetve megsütöttek, ezt ha jól emlékszem böllérreggelinek nevezték, mert rögtön megették.
Ebédre orjaleves volt, és frissen sült pecsenye készült. Aztán este elérkezett a nagy  lakoma, és készült  májleves, vagy tüdőleves, hurkaleves. A levesbe májgombóc vagy cérnametélt került. Sötötték a véres és májas, meg tüdős hurkát, a toros káposztát, sült oldalast, hájas tésztát. Jól megrakták vele az asztalt.
A hurkát sokféleképp készítik, ez tájegységenként változó. Lehet a májas félig főtt rizzsel, de másutt pirított zsemlekockával. Erdélyben jártamkor találkoztam kukoricadarás, hajdinakásás változattal is. A fűszerezése is eltérő. Tehetnek bele borsot, csombort, kaprot, Erdélyben pedig -számomra kissé furcsa, de - .szegfűszeget, fahéjat is. Én csak a borsosat, majorannásat szeretem.
A hurka sütését is többféleképpen végzik. De a lényeg szerintem az, hogy egyben maradjon, ne pukkadjon ki. Mondják azt is, hogy ehhez meg kell szurkálni körös-körül, majd kizsírozott tepsibe tenni és alufóliával lefedni, és hideg sütöben, nem erős tűzön egy vagy másfél óráig sütni. A vége felé pedig leszedni róla a fóliát és pirosra sütni.
Én a következőképpen készítem: megmosom meleg folyó vízben a hurkát, kolbászt, majd leszárítom, és langyos zsírban, - de lehet olajban is - takaréklángon, és nem a sütőben hanem serpenyőben  a tűzhelyen elkezdem sütni. Végig így sütöm, időközönként megfordítom. Nekem még soha nem pukkadt ki, pedig nem szurkálom meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése