A tavasz elején vagyunk amit leginkább a növények jeleznek. Rügyező barkás vagy virágzó ágak amelyekből szép szokás ma is néhányat vízbe tenni a lakásban. A tavaszt hozzuk közelebb, ha a közvetlen környezetünkben láthatjuk a bontakozó, megújuló növényt.
Amikor lehetőségem volt, mert volt kertünk és aranyvessző bokrunk, akkor vágtam belőle ágat, ami szépen kivirágzott. Az elmúlt századokban, de századunkban is mindez szorosan kötődik a húsvéti ünnepekhez.
Javában benne vagyunk a negyvennapos böjtben ami hamvazószerdán kezdődött, és húsvét vasárnap ér véget. A nagyböjt kezdetét böjtfogadó szerdaként is emlegetik. Ez a katolikus híveknek szigorú böjt. Az őskeresztények a fejükre hamut szórtak vezeklésként, innen származik a neve, hogy hamvazószerda.
A böjt eredete homályos, de lehet az is, hogy a szűkösebb időkre felhalmozott eledelt elfogyasztották vagy megcsappant, de vallási előírások is szabályozták az étkezést. Voltak tilalmas és ehető ételek, és előírták a koplalást a megtisztulás miatt. Tilos volt a mulatozás, a hús fogyasztása, de még a tojás is.
Amikor a böjtölés szokása kialakult sok tojás gyűlt fel a házaknál, és ajándékozási szándékkal is készítették, festették és ez a hagyomány a mai napig él.
A húsvét - mint tudjuk - "mozgó ünnep", amelynek pontos dátumát a tavaszi napélyegyenlőség utáni első holdtöltét követő első vasárnapra teszik. Ezért legkorábban március 22-én, legkésőbb pedig április 25-én ünnepeljük. A húsvétszámítást az első niceai zsinat (Kr. u. 325.) határozata rögzítette. De essen bármelyik napra, a keresztény világban gyakorolt nagyböjt negyvennapos, emiatt legfeljebb a farsang időszaka rövidül meg.
A böjti időszakban elterjedt böjti étel volt a korpás svanyúleves, köménymagos leves, bableves, gyümölcslevesek, böjti káposzta, böjti szendvics.
Közeledve húsvét vasárnaphoz előtte még ott van a nagyhét a keresztény húsvétot megelőző böjt utolsó hete, amikor a keresztény világ Krisztus halálára és feltámadására emlékezik. A nagyhét első napján virágvasárnapon vonult be Jézus Jeruzsálembe, ahol királyként fogadták, és néhány nap múlva ugyanaz a tömeg "Feszítsd meg őt" kiáltással a halálát követelte. Nagycsütörtökön volt az utolsó vacsora napja Krisztus elfogatásának ideje. Nagypéntek szigorú böjti nap Jézus kereszthalálának napja, amire az egész keresztény világ emlékezik. A szigorú böjti napon aszalt gyümölcsöt ettek, kenyeret készítettek - ma azt mondjuk, hogy kalácsot, és ami a mai napig ünnepi tésztaételünk - de a régi időkben még úgy készült mint a kenyér, csak később készült tej, tojás és élesztő használatával.
Voltak munkát végző tilalmak is: nem volt szabad szárnyast vágni nehogy megdögöljenek az állatok. Nem volt szabad szántani sem, mert Jézus e napon még a földben volt.
Amikor elérkezett a nagyböjt és a nagyhét utolsó napja nagyszombat, akkor tüzet gyújtottak és megszentelték tűzvész, rossz idő ellen. Harangoztak, így jelezték, hogy elmúlt a böjt. Az ünnepre való csendes készület napja a nagyszombat. Ekkor már főzték a sonkát, sütötték a kalácsot, készültek a húsvéti ételek. Az egyház Jézus feltámadását hírdette, gyetyák égtek este az ablakokban Jézus Krisztus feltámadását jelképezve és megszegték a húsvéti sonkát.
A húsvét jelképe, legrégebbi szimbóluma a tojás és összekapcsolódik a feltámadás legendájával. A tojás piros színe Jézusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. Amikor Jézus a keresztfán volt egy asszony tojást vitt neki és imája közben Jézus vére a tojásra esett és pirosra festette.
Húsvétvasárnap a nagyhét zárónapja a feltámadás ünnepe. Húsvéthétfőn pedig kezdődik húsvét nyolcada. Ez a húsvét vasárnapot követő nyolc nap. Elég hosszú vallástörténete van ennek az időszaknak is. Egyet megemlítek: az újonnan megkereszteltek húsvét nyolcadában fehér ruhában szentmisén vettek részt.
Mai világunkban is őrzünk a régmúlt idők hagyományaiból - a vidéki és vallásos emberek biztos, hogy többet, mint a városi és nem vallásos emberek. Sonkát, fött tojást, kalácsot, bárányt eszünk, tojást festünk, locsolkodunk - ez utóbbi csak nálunk népi szokás. A húsvét ünnepét - bár tudjuk, hogy más a jelentése - a tavasszal, a megújulással is összekapcsoljuk. De akár hívők vagyunk, akár nem valami nagyon régi ősi reflexnek engedelmeskedve mindenki valamilyen szinten ünnepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése