Vannak ételek - nem is kevés - amikről semmit nem tudunk, csak készítjük, legyen az itthoni vagy külhoni. De a palacsinta azon ételek közé tartozik amelynek története van, hagyománya, és mondhatom, hogy szenzációs eledel. A ma ismert palacsinta a 20. század elején jelent meg a városi és a paraszti konyhákban. Elődje volt a vastagabb lepény. Sütötték hajdinalisztből, árpalisztből. Később lett csak a búzaliszt. Szinte minden kontinensen megtalálható akár egy világpolgár. De mindenhol vannak helyi szokások arra, hogyan készítik. Van ahol kisméretű, vagy vastagabb mint az orosz blini vagy csöpög a juharsziruptól mint az amerikai és finom vékony mint a francia. Én is a vékonyat szeretem , és így is készítem. A híres bretagne-i palacsinta, ami sajtos, vagy a sonkás és tojással töltött galette is hajdinalisztből készül. Ahol készítik mindenhol népszerű, amit annak köszönhet, hogy nagyon egyszerű alapanyagokból készül, de a tölteléke az aztán változatos. (lekvárok, túró, krémsajt, csokoládé, gyümölcsök, zöldségek, halak, húsok, lecsó, dió, gesztenye, kakaó stb.) Egyszerű népételnek számit, de nem hiszem, hogy van ember aki ne szeretné.
Hozzávalók:12 darabhoz
15 dkg liszt, 1 tojás, 3 dl tej, 1 dl ásványvíz vagy víz, csipet só, ahány palacsinta annyi ek. olaj, (szükség szerint a mértéket arányosan növeljük vagy csökkentjük), szilvalekvár (nekem általam eltett van), 8 db alma, 2-3 dkg vaj, őrölt fahéj
A tojást felverem beleteszem a tejet és apránként a lisztet, vizet, sót, közben keverem, mert csomómentesnek kell lenni. A végén belekverem az olajat is, így nem kell mindig közben a palacsintasütőbe kanalazni, csak az első palacsintánál teszünk a palacsintasütőbe.
A meghámozott almákat nagylyukú reszelőn lereszelem és a vajban kicsit megdinsztelem, megszórom fahéjjal, cukorral vagy édesítővel (fruktozum) és félre teszem.
A palacsintákat kisütöm és megtöltöm a felét lekvárral a másik felét az almával, a tetejét megszórom cukorral.
Gyönyörü vékonyak!!! Kipróbálom legközelebb ezekkel az arányokkal;) Nem vagyok nagy palacsintás,inkább a férjem, de ezek annyira guszták,hogy megkívántam:)
VálaszTörlésKedves alchri!
VálaszTörlésKöszönöm a dicséretet, jól esik még akkor is - így pláne - hogy nem vagy nagy palacsintás. Nálunk mindenki szereti. De a vékonysága attól is függ, hogy milyen átmérőjű a palacsintasütő, mert akkor jobban szétterül az egy merőkanálnyi. Na és a merőkanalak ürtartalma sem egyforma. Az én palacsintasütőm 23 cm-es belméretű. Persze a legfontosabb az állaga, se híg, se sűrű ne legyen (tejszín sűrűségű).