A kovászos uborka

Írhatnám végig nagybetűvel olyan nagy becsben tartjuk, imádjuk. A megjelenésétől késő őszig sorozatban "gyártom". Még az egyiket meg sem ettük, már készül a másik. Ilyenkor a szivárvány minden színében pompáznak a piacokon található zöldségek és gyümölcsök. Mindegyik sajátos aromával és zamattal rendelkezik. Az uborkát nyersen csak akkor együk ha már kissé sárgulni kezd a héja, mert az éretlen uborka különösen a magjával együtt - nehezen emészthető. Leve vízhajtó, így jó hatással van a bél- és veseműködésre, valamint a tüdőre és a bőrre.

Hozzávalók:

1 1/2 kg uborka (2,5 literes üvegbe 12 db fér bele), 2 ek. só, 4 gerezd fokhagyma, friss kapor (száras, virágfejes), egy szikkadt kenyérvég
Kb. 2 liter vizet a sóval felforralok, kicsit hagyom állni, addig az uborkát többször megmosom, végeit levágom, és hosszában félbevágom, de nem teljesen. A megmosott kaprot elvagdosom kb. 10 cm-es darabokra, a fokhagymát megpucolom és félbevágom.
Elosztom a kaprot háromfelé, lerakok az üveg aljára egy részt meg a fokhagymából is, és körbe szorosan beleteszem függőlegesen az uborkákat, és a közepőkbe is egyet vagy kettőt, ahogy fér. Ezután megint kapor és fokhagyma jön és rá a maradék uborka, ami nálam rendszerint 2 db, erre megint kapor és fokhagyma kerül, a tetjére pedig a kenyér, amit én lefogatok a jégkrémekből maradt pálcikával. Ezután merőkanállal rátöltöm a forró vizet, óvatosan nehogy elrepedjen az üveg, és lefedem kistányérral vagy az üvegfedőmmel. Világos, meleg helyre teszem - soha nem a napra, mert arra nincs szüksége, attól csak felforr és zavaros lesz - kb. 4-5 nap alatt megérik. Ekkor kiszedem, a levét leszűröm, az üveget kimosom és az uborkákat visszateszem, ráöntöm a levét és beteszem a hűtőbe. Másnap kezdjük fogyasztani.