A leggyakoribb három kérdés: "Mi volt ma az iskolában?"
Erre a lehető legrosszabb és leggyakoribb válasz az, hogy "Semmi", de ilyen nincs, hogy semmi nem történt. Ilyenkor jó ha a szülő utánajár a dolognak. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy a kérdés feltevésekor éppen valamivel lefoglalja magát, ezért kérdezzünk rá más időpontban vagy kérdezünk rá máshogy.
"Mi volt ma az órákon?"
Ezzel a kérdéssel megtudhatjuk, hogy a gyerekünk mennyire figyelt, mennyire érdekelték az elhangzottak. Erre a kérdésre gyermekünk sokszor nagy hévvel, lelkesedéssel kezd bele valaminek az elmesélésébe, aztán kiderülhet, hogy nem is érti. Ilyenkor magyarázzuk el neki, hogy mit is hallott, majd kérjük meg, hogy a saját szavaival ismételje el.
"Mivel töltitek a szünetet?"
Jól halad a szocializáció útján ha részletesen és lelkesen elmondja, hogy miket játszottak. De ha nem többes szám első személyben beszél a játékról, hogy "játszunk", hanem azt mondja, hogy "játszanak", akkor szenteljünk figyelmet a beilleszkedés kérdésére. Lehet, hogy ügyetlen és ezért nem akarnak vele játszani, akkor gyakoroljunk vele otthon, hogy ő is ügyesebb legyen. De tudatosítsuk benne azt is, hogy mennyi olyan játék van amiben ő az ügyes, és azt is lehet játszani az iskolában.
Minden gyerek tehetséges, csak meg kell találni, hogy miben.
fotó: www.bien.hu
Ne is mondd, örülök, hogy mi réges-régen túl vagyunk ezen az időszakon, halálosan fárasztó volt minden évkezdés, meg az egész év is, utáltam a szülői értekezleteket, legtöbbször tök feleslegesek, arról nem beszélve, hogy a pedagógusok - tisztelet a kivételnek - nem mindig voltak a helyzet magaslatán, a gyerekek érdekében annyiszor kellett jópofát vágni, de sokszor meg huzavonázni velük. Természetesen találkoztunk ritka jó, empatikus, normális tanárral is, nem is eggyel akiknek nagyon sokat köszönhettünk, de a többség az siralmas volt. Pedig viszonylag jótanuló, ebbe már a magaviseletet is beleértem, gyerekeim voltak, egyetemet, főiskolát végeztek, nyelveket beszélnek ténylegesen is, nem csak papír van róla.
VálaszTörlésViszont, amiket most hallok, hogy mi van az iskolákban, milyen pedagógusokkal, az teljesen kétségbeejtő.
Mi lesz így a felnövekvő generációkkal, nem tudnak helyesen írni, olykor olvasni sem, nem megy a szövegértés... hát akkor, hogy tovább????
Jó kérdések ezek.
Nálunk nem a gyerek tehetségéhez, képességeihez mérten megy a tanítás, nem, hanem a betonba vert tananyagot- sokszor valótlanságot - akarják betörni a gyerekbe, vagy megemészti vagy nem.
Ez nagy hiba.
Informálódtam ez hogy van Hollandiában, Németországban, hát fényévekkel vannak előbbre, mint mi. Azt kell mondjam Lívia, nálunk ilyen soha nem lesz talán és ettől kétségbeejtőbbet el sem tudok képzelni.
Egyetértek Anikó minden szavaddal. Elképesztő az oktatási rendszerünk. Családon belüli tapasztalatom amit írtam, ahol a 7 évestől a 17 évesig van iskolás. Teljesen mindegy, hogy iskolakezdő vagy már javában tanuló, nem tudnak olvasni, fogalmazni, értelmezni, szépen írni.
Törlés