Minden évben amikor eljött az ősz szeptember és november között beért a termése, aminek burka tüskés, de nem szúrós. Nagyon szerencsések azon tájak lakói ahol megterem ez a gyümölcs. Van egy ókori római mondás - hiszen Olaszországban van a legtöbb termőhely - miszerint ott van kiváló életfeltétel az ember számára, ahol a szelidgesztenye megterem. Szép a neve is szelidgesztenye.
Nagyanyám idejében nagy becsben tartották, ő is sokat mesélt róla, recepteket is tőle ismerek.
Persze ilyenkor ősszel ahol van gesztenyefa az utcákban, parkokban találkozhatunk sok-sok lehullott gesztenyével, de ezek vad fajták és nincs rokonságban a szelidgesztenyével.
A szelidgesztenyéről rögtön a sült gesztenye jut az eszünkbe, amit a csípős, hideg téli időben papírzacskóban vásárolhatunk - persze otthon is süthetjük.
A szelidgesztenyének is vannak alfajai, ezek az európai, kínai, japán és az amerikai. Nagyon hosszú életű fa, akár 200-300 évig is elél, de van feljegyzés 500-600, de még 1000 éves fáról is. Hazánkban a leghosszabb életű gyümölcsfa és 20-30 méter magasra is megnő. A mi fánk is volt már vagy 8-10 méteres.
Magyarországon a Soproni-hegységben, a Zalai-dombságon, a Börzsönyben, a Mecsekben, és a Dunakanyarban vannak ültetvények - de mint ahogy nekünk is volt a kertünkben, úgy másoknak is lehet a magánházak kertjében is.
A néphagyomány szerint Károly Róbert király telepítette az első szelidgesztenye erdőt Nagymarosra.
A nagy szemű gesztenye a maróni, 10 dkg gesztenyében nagyon sok vitamin és ásványi anyag található pl. B1, B2, B6, C, és E-vitamin, kálium, magnézium, vas, réz, foszfor.
Nagyon sokoldalú a termése, mert készíthető belőle lekvár, méz - mert a virágja jó mézlegelő - bor, szörp, pálinka, de sokféle előétel, húsétel, leves, mártás, köret, desszert, mindegyiknek jó alapanyaga.
C-vitamin tartalma a ribizliével és a málnáéval vetekszik.
Ásványi anyag tartalma miatt nagyon ajánlott azoknak, akik érzelmileg labilisak, erősíti az idegeket.
A népi gyógyászatban a nagymamám használta nemcsak a termését, hanem a fa kérgét, leveleit is hasmenés, hurutos és légzőszervi megbetegedések ellen.
Gesztenyés recepteket Magyarországon Mátyás királyunk felesége Beatrix királyné terjesztette el a XV. században, amit Mátyás király is nagyon kedvelt.
Ezután sok helyen a gesztenye a gabonát és a burgonyát is helyettesítette. A gesztenyelisztet vízben, tejben megfőzve fogyasztották.
A nagymamám készített gesztenyés gombócot, gesztenyés palacsintát, gesztenyekrémet, birsalmás gesztenyés kacsasültet, gesztenyekrémlevest, meg linzerfélét is de még számtalan finom étel készíthető belőle.
Sok sült gesztenyét és abból gesztenyemasszát is készített, amire én még nem vállalkoztam, de tudom, hogyan kell készíteni.
- Az otthon sütött gesztenyéhez sérülésmentes és megmosott gesztenyékbe a lapos oldalukon éles késsel vágjunk X-et, 15 percig áztassuk hideg vízben, ezzel elkerüljük, hogy sütés közben felrobbanjanak. Az X bevágással tegyük tepsibe és süssük addig, amíg az X-nél felpöndörödik a héja. Melegen kell meghámozni - kis ideig kicsavart vizes konyharuhába kell csavarni, hogy ne legyen annyira forró. Ha ez netán macerás, akkor marad az utcai árusoknál kapható sült gesztenye, vagy a bolti gesztenyemassza - ez utóbbi meg sem közelíti a házit, ami kárpótol a fáradtságért.
Sok érdekeset és hasznosat írtál le a gesztenyéről. Mi is nagyon szeretjük, bár ritkán kerül az asztalunkra. Gesztenyemasszát szoktam venni, általában süteményekbe vagy gesztenyepürének. De mint tudjuk, ezek sok gesztenyét nem láttak :-(
VálaszTörlésNektek viszont nagyon jó lehetett, hogy saját fátok volt, biztos sok szép emlék fűződik hozzá :-)
Valóban így van ahogy írtad, a gesztenyemassza nem 100 %-os, de ezt nagyon sok élelmiszerről elmondhatjuk, sajnos. Én is csak gesztenyepürét szoktam készíteni. de gyerekkoromban sok gesztenyés ételt ehettem amit a nagymamám és az anyukám készített, szép emlék.
VálaszTörlés