Szent Márton Pannoniában, Savariában (mai Szombathely) született Kr. u. 316 vagy 317-ben november 11-én. Szülei pogányok voltak, így ő is ilyen neveltetést kapott. Apja a császári hadsereg tribunusa (legmagasabb rangú katonatiszt) volt. Kicsi gyerekként költöztek Savariából az italiai Páviába, itt is zömében pogány környezetbe került. Tizenkét évesen szülei akarata ellenére jelentkezett katechumennek (hitújoncnak, a pogányságból a kereszténységre felkészítés). Itt kapta az első nevelést a keresztény életre.
Ezután hosszú több évtizedes út állt előtte, volt katona apjával együtt a császári hadseregbe. Kitűnt társai közül egyszerűségével, életének tisztaságával, önfeledt felebaráti szeretetével, amikor 334-ben télvíz idején köpönyegének felét odaadta egy ruhátlan koldusnak.
Otthagyta a hadsereget megkeresztelkedett és csatlakozott Szent Hilarius püspökhöz, aki exorcistává (ördögűző) szentelte. Ezután édesanyját is meg tudta téríteni és nagyon sok falú népét is. Remetéskedett is, de aztán visszatért Hilarius püspökhöz. Aztán remetelakot épített magának és gyűltek köré a tanítványok, majd megépítette Marmontier kolostorát. Ezzel megindította a gall-frank szerzetesség fejlődését, és megteremtette annak központját, amely századokon át elevenítő erőt sugárzott az egyházak felé.
Amikor a tours-i püspök meghalt a nép, a papság, és a többi püspök mind Mártont kívánta püspöknek. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott a megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Ezen kívül is még nagyon sok legenda és sok jó cselekedet volt az életében. Életét csodák és gyógyulások kísérték.
Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta, 397. november 8-án hunyt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése