Adventi visszaszámlálás - A várakozás hetei



Egy kis magyarázással kezdem, mert sajnos az a tapasztalatom, hogy a hagyományainkat, szokásainkat egyre felejtjük. Rohanó, zaklatott világunkban, életünkben nem jut idő a csöndre, elmélkedésre.

Advent, Adventus Domini, az Úr eljövetelére való felkészités időszaka, a csönd, elmélkedés, imádság ideje. A Szent András ünnepéhez legközelebb eső vasárnappal (az idén november 28.) illetve annak előestéjével kezdődik, négy hétig tart. Az adventi várakozás három idősíkot ölel át. A múltat: az ószövetségi nép nagy várakozását, a jelent: Krisztus születésének ünnepére való lelki készülést, a jövőt: Krisztus második, világvégi eljövetelét.
Van az adventi várakozásnak egy tárgyi segitője az elmélkedéshez, az adventi koszorú, amelyet első alkalommal 1860-ban egy berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor készitett. Ma már nagyon sokféle adventi koszorú készül, de a hagyományos az fenyőből, három lila és egy rózsaszin gyertyával. A meggyújtott gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Krisztus eljövetele jelent a várakozónak. A rózsaszin gyertya meggyújtására a harmadik vasárnapon kerül sor, jelképezve a közeledő karácsony feletti örömöt.
Pilinszky János: Hitünk titkairól című irásából idézek egy részletet, amely nagyon szép gondolatokkal fejezi ki a várakozást.
"Advent: a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégithetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Az advent egyszerre  szép és felfokozott időszak mindenki számára, mert csordultig vagyunk szeretettel, és megújulásra, boldogságra, karácsonyi fényességre vágyunk.
A régi öregek az adventi  várakozás időszakában szigorúan böjtöltek szerdán és pénteken, szombaton nem fogyasztottak húsos ételt. Még napjainkban is az idősebbek kisbűtnek vagy adventbűtnek nevezik az ünnep előtti négy hetet.
Gyerekkoromban Budapest külső részén - ami ma a XXII. kerület, és a Nagytétényhez közeli terület Baross Gábor teleppel, ami akkor még nem volt Budapest része - volt Szentcsaládjárás, és Betlehemezés. Gyerekek betértek minden házba, mert akkor, de még most is nyugalmas, családi házas a környezet. Nagy élet volt ebben az időben különösen a falvakban. Fiatal lányok és fiúk különböző praktikákat alkalmaztak, hogy férjet édesgessenek méz eszegetéssel maguknak. Voltak szerelmi varázslatok is.
Helyezkedjünk bele mélyen a valóságba, Jézus születésébe és próbáljuk értelmét keresni. Aki nem hívő annak ez nehezebb, mert pótcselekvéssel, póteszközökkel tölti ki az ünnepre készülődés, a várakozás heteit. A mai külvilágunk póteszköze a pénzköltésre csábítás, a költekezés. Aki hívő annak könnyebb a dolga: hisz, figyel és vár.