Pünkösd hava

Mikor van pünkösd? - jelentése

A pünkösd elnevezés a görög pantekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, és minden évben május 10-e, és június 13-a közé esik. Ebben az évben június 12-13. és a Szentháromság ünnepe. A Szentháromságból ismert Húsvét  után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösd vasárnap a nyugati kereszténységben legkorábban május 10-én van. Ez is változó dátumú ünnep a Gergely-naptár szerint.
Újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása ez a kiáradás. A Szentlélek ezen a napon áradt ki az apostolokra, és ezzel  a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára. A Szentlélek jele a katolikus ikonográfiában a galamb. Amikor Jézus Keresztelő Szent Jánosnál keresztelkedett, rögtön utána galamb szállt Jézusra.

Szép tavaszi ünnep a pünkösd is, bár nincs akkora hagyománya, mint a húsvétnak, pedig Jézus mennybemenetele után szállt le a Szentlélek az apostolokra, így annak emlékezete az ünnep.
Balassi Bálint így dícsérte költeményében a pünkösdöt:

"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje./ Mindent egészséggel látogató ege./ Hosszú úton járónak könnyebbítő szele!/ Neked virágoznak bokrok, szép violák,/ Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak,/ Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak..."

Népszokások

A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz, de több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római tavaszt köszöntő ünnepi alkalmakra, amikor Flóra istennőt, a növényvilág, és a virágok (termékenység) istennőjét köszöntötték.
Elődeink jókivánságokkal tértek be az ünnep reggelén szomszédaikhoz, ismerőseikhez, rokonaikhoz, és kívántak minden jót imigyen: "Régen a Noé galambja / Hogy megszünt a vízözön habja,/ Bárkának ne lenne rabja /Zöld ágat vitt be ő szája. / Én is azért mint zöld ággal,/ Beköszöntök hozsannával./ Legyen az Isten ez házzal."
Dédanyáink, - de még az én nagymamám is - az 1800-as, 1900-as években, és a szüleim az 1940-1950-es években a kertből szedett zöld ággal, és a pünkösdi rózsával díszítették a szobákat, és akinek volt gazdasági épülete, annak a bejáratát is.

Májusban és június elején virágzik a bodza is, és elődeink úgy gondolták, ha illatos bodzaágat tűznek portájuk falára és a kerítésre, akkor Isten haragja, vagyis a "mennykő" elkerüli az otthonukat. Az ágakat az ünnep után megszárították, és füstöltek vele, amikor fekvőbeteg volt a családban. Teát főztek a torokfájós gyerekeknek a szentkép mellé tűzött virágból, és esküdtek rá, hogy a pünkösd hajnalán szedett bodza virágjából készített ital a legjobb gyógyír különféle nyavajákra - és ez igaz a mai napig is.
Az én dédszüleim, nagyszüleim, az édesanyám is ismerték gyógyító erejét és használták is. A mai napig én is használom az influenza is elkerül, és akit elér ha issza a bodza teát, akkor 3 nap alatt leszámol vele. Sokan  használják a mai időkben is. Áldott legyen ez a növény.
De az a baj, hogy az ünnepeinkhez kapcsolódó hagyományaink, szokásaink kiveszőben vannak, mert kihalóban vannak a továbbadók, és nem nagyon vannak befogadók.
Őrizzük szokásainkat, hagyományainkat, higyjünk minden jóban,mert nélkülük nagyon üres, sivár lesz utódaink élete vagy már most is az - ez a tapasztalatom.