The End - Búcsú, egy időre befejezem a blogolást!

Letelt a három hét pihenésem ami arra is jó volt, hogy átgondoljam a blogolást. Arra jutottam, hogy akár le- és bezárható egy időre. Kilenc hónapja csinálom, de megállapítottam, hogy jobban érzem magam ha nem csinálom és így felesleges. A 28 hűséges olvasómat nagyon kedveltem és kedvelem, örültem annak, hogy szerették olvasni az írásaim. Én is szerettem olvasni az ő oldalaikon található írásokat, recepteket, és fogom is olvasni ezután is.
Nos, hogy miért nem csinálom tovább:
Egész életemben maximalista voltam és az is maradok, ami érdekel abban nagyon kitartó vagyok. Ha valamibe belefogtam addig csináltam, amíg az én elvárásaimnak meg nem felelt. De ha valamiben nem találom meg az értelmet vagy megállapítom, hogy semmi értelme, akkor a kezdeti lelkesedés egyre fogy, és tovább nem érdekel, így vagyok a gasztrobloggal.
Nem vagyok már fiatal - sőt - éppen ezért én a blogírással egyidőben ismerkedtem a számítógéppel is. A mai napig sok dolgot nem tudok pedig ahhoz, hogy egyre érdekesebb, frissülő, tartalmas legyen még sok mindent kellene tudnom a számítástechnika területén. Jártam fizetős és ingyenes tanfolyamokra is, és jelenleg is kapok postán egy cégtől nagyon szuper, szinte minden területet ismertető anyagot és volt segítségem is, de belefáradtam, idegesítő a számomra, és távol is áll tőlem minden gépies dolog. Ezeket sincs időm olvasni és próbálgatni, de most majd erre is lesz. 
A fotózás - mivel mindig azt ettük meg amit elkészítettem - kapkodva készült, mert éhes volt a férjem, én is és fáradt, nem volt idő az átgondoltabb tálalásra. Szeretek sütni-főzni, a 48 éves házasságunk alatt - most volt a 48. házassági évfordulónk augusztusban - sok finomság került ki a kezem alól. A blogom profiljába is leírtam, hogy tervezem egy szakácskönyv kiadását és ezért a blogom alakulóban van minden téren. A kéziratom is alakulóban maradt, mert ebből nem lett semmi, a blogépítés került előtérbe. De most folytatom ennek a tervemnek a megvalósítását.
Arra is rájöttem, hogy nem elégít ki a gasztroblog írás. Ezalatt a 9 hónap alatt nagyon sok blogot láttam, olvastam, és számomra nagyon meglepő volt, hogy sok olyan blog van ami nagyon olvasott pedig egyoldalú vagy nagyobb részben csak a kelt tésztákról vagy csak a tortákról vagy csak a bonbonokról szól, vagy ha vegyes akkor sem különösebben érdekes. De megértettem, hogy az élet minden területén ahányan vagyunk annyiféle ízléssel rendelkezünk, hogy kinek ki és mi miért tetszik az nem lehet vita téma. Fárasztó volt a számomra az is, hogy mindennap a blog miatt újat hozzak, azután lefotózzam, és beírjam a blogomba. A férjemnek és nekem is megvannak a kedvenc ételeink, de ha valaki gasztroblogger, akkor elvárják, tőle, hogy mindennap süssön-főzzön - én főztem és néha sütöttem is - és újat. A férjem sokszor volt morgolódó, mert csak a hátamat látta, mert csak a konyhában és a számítógépnél látott. Én igyekeztem a megszokott ételeinken túl is az ízvilágunkhoz közeli ételeket készíteni, amit a gasztroblog nélkül is rendszeresen készítettem. Ezért írtam a profilomban is, hogy a "rongyrázás" nélküli ételek híve vagyok, és a szezonálisaké. Nem is értettem, hogy azok a bloggerek, akik mindenféle kacifántos receptekkel 20-25 hozzávalóval, nálunk nem megszokott ízvilágú ételekkel rukkoltak elő szinte naponta vagy hetente, ők tényleg ezeket eszik? Vagy aki megállás nélkül gyártja a tortákat, bonbonokat, kelt tésztákat, hogyan bírja azt a sok édességet, tésztát (kenyér, péksütemény stb.) ki eszi meg? Hiába gondoltam azt, hogy én is bármelyiket megcsinálom - bár nem vagyok édesszájú - de napi rendszerességgel nem tudnám elképzelni, már terhes volt az is amit csináltam.
Szóval nem éreztem azt, hogy van értelme, mert  semmi hasznom nem származik a blogírásból - mert hírdetéseket meg nem vagyok hajlandó az oldalamra tenni. A sok dologból ami érdekel egy is hasznosabb számomra a gasztroblog írásnál, így erre nem pazarlom az időmet. Én a blog nélkül is azokat főzöm és sütöm ami a blogomban van, meg még sok mást is amire még nem került sor. Nekem ez nem lett az életem mint sok gasztrobloggernek, és ki nem állhatom a gasztrosznobságot sem, mert ezzel is találkoztam.
Én nem jártam be "tolnát-boronát" egy-egy flancos alapanyagért, pláne nálunk nem honosért, nem mentem külföldre érte vagy itthoni drága boltokba, nem jártam éttermekbe, hogy azután áradozzak élménybeszámolót tartva az oldalamon, hogy ettem valami nagy tányéron nagyítóval keresendő kacifántos nevű valamit.
Szóval hiányoznak azok a dolgok amiket azelőtt csináltam amíg nem volt számítógépem és gasztroblogom - az olvasás, lévén, hogy nyugdíjas könyvtáros vagyok,  az írás, de nem a gasztroblog írás, a kézműveskedés amit abbahagytam, pedig zsűrízett munkáim vannak, sok kiállításon voltak a munkáim és vásárokban, a könyvtárba  múzeumba járás, barangolás erre-arra, virágaimmal foglalkozás stb. Tehát a blogírás nem ad semmi sikerélményt, mert itt nincs olyan mértékű - és az is csak virtuális - visszajelzés mint amit a kézműves termékeimet látó és vásárló emberek részéről kaptam.
Nem törlöm a blogom, mert nekem nem kis munkámba került amíg olyan lett amilyen, és nem kizárt, hogy ritkán valamit beteszek vagy változtatok a tartalmán az ételek rovására, tehát az egész küllemén, de most egyelőre más foglalkoztat.
Köszönöm azoknak, akik rendszeresen az olvasóim voltak és azoknak is, akik rejtve voltak a látogatóim. Köszönöm Nektek, akik velem voltatok, és minden jót kívánok, mindenkinek sok sikert és jó sütést-főzést. Még találkozhatunk.