I. Nagy Szent Gergely pápáról olvashattok ITT aki az egyházi zene, az iskolák, a diákok oltalmazója is volt.(590-604)
Én most a névnapjához (március 12.) fűződő magyar hagyományokról, a nevével szerzett népdalunkhoz - amit Kodály is feldolgozott, - és én amikor hivatásos kórus tagja voltam énekeltem, és ez a kórus még ma is létezik, az egyetlen hivatásos kórus.
Sajnos csak írásos emlékeinkben, és bizonyos rendezvényeken találkozhatunk a Gergely-járás dalaival. Népdalaink között még elevenen él, és sok kórus énekli is. De a falvainkban nemcsak éneklik, hanem sok népszokás is fűződik a nevéhez. A Gergely-járás hasonló a Háromkirály-járáshoz. Kis iskolás gyerekek járnak énekelve házról-házra, és apróbb ajándékokat kapnak. De adományt is gyűjtöttek a tanítónak.
A dal több versszakból áll pl. Adjatok szalonnát
Omne dignum reverendum laude
Hadd csináljunk rántottát,
Totus capus demiserum forume domine
Sok népi mondásunk van pl."Gergő napi szél Szent Györgyig él." mondták dédanyáink, ha szeles volt a nap, de még az én nagymamám is Én nagyon figyelem ezeket a régi népi időjóslásokat, mert mind
bejönnek, igazak, nem kell meteorológus. Megfigyelték, hogy "Gergely napja ritka, ha jó/Hideg, szeles, sokszor van hó". Nem örültek amikor fehér volt a határ, és azt mondták, "Ha zsákban lehet vinni a havat a vetésben, sok kár lesz őszig a termésben" - ugyanis aggódtak a gabonáért. Voltak, akik állott hólevet öntöttek a csibék, a kacsák itatójába, hogy azok egészségesek maradjanak. A földből élők féltek a kiadós esőtől, mert úgy tudták, "azt ki kell ásni a földből, hogy ne soványítsa a mezőt". Talán itt a talajvízre gondoltak, mert azzal valóban sok baj van a termőföldeken jelenleg is.Ha szép idő volt, akkor sok gazda alkalmasnak találta a napot a búza, a rozs vetésére. A gazdasszonyok a konyhakertben serénykedtek, mert eljött az idő a hüvelyesek, és a palántázandó növények vetésére.
Felcsendült sokfelé a fenti Gergely-járást kísérő diáknóta.
A gergelyezést három diák adta elő. a püspöknek választott gyerek verselt a templomba, majd tavaszköszöntő társaival adományt gyűjtött. "Gazduram, adja a gyerekét diáknak, vagy ha az nem, adjon legalább egy szál kolbászt!" köszöntek be a gyerekek azokba a házakba, ahol iskoláskorú apróság lakott.
Énekelték, hogy "Az á-bé-cé-dé-ef a mi ellenségünk,/Sületlen pogácsa ami eleségünk, /Kis diákok vagyunk, nincsen feleségünk, /Könyv, papiros, tinta a mi mesterségünk!" Pénzt, tojást, szalonnát, terményeket kaptak a magukkal vitt kosárba. A falubeliek adománya része volt a kántortanító javadalmazásának.
Remélem, hogy a falvainkban még most is él ez a hagyomány, mert addig él egy nép, amíg tiszteli a hagyományait, megőrzi és továbbadja az utódainak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése