Mikulás - Télapó - Santa Claus - Szent Miklós

                                 Donászy Magda: Télapóka

                                 Télapóka öreg bácsi,
                                    hóhegyeken éldegél.
                                 Hóból van a palotája,
                                    kilenc tornya égig ér.
       
                                 Miklós napkor minden évben
                                     tele tömi puttonyát,
                                 mézes-mázas ajándékokkal
                                     szánkázik az úton át.

                                 Pilingélnek kósza pelyhek,
                                    betakarnak rétet, berket,
                                 mindent beföd puha hó,
                                    készülődhet Télapó

                                 Csengetyűs szán vígan csusszan,
                                    hat rénszarvas nagyot szusszan,
                                 s fölröppen mint víg rigó,
                                    útnak indul Télapó.

A Mikulás, aki ajándékot oszt a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak a népies alakja szerény, nép között élő püspök volt.

A legenda szerint pénzeszacskót dobott be a szegények ablakán.

Ez a legenda az alapja annak a szép keresztény hagyománynak, hogy december 6-án Szent Miklós napján a felnőttek ajándékokkal kedveskednek a gyerekeknek.
A szintén használatos Télapó a 20. század első harmadában keletkezett. Gyerekkoromban a Mikuláshoz társult a Krampusz (ördög) is. Én nagyon féltem tőle, mert a virgácsával ijesztgetett, és emlékszem, hogy az ágy alá bújtam. Felnőttként aztán olvastam arról, hogy annak az ijesztgetős szokásnak volt félelmetesebb, láncot csörgető, rémes kinézetű alak változata, és ezt a 18. század végén betiltották.

Ehhez képest a gyerekkorom Krampusza nem is volt olyan ijesztő, csak gyerekként éreztem annak.
A mai modern Mikulás már egyedül jár, nincs büntető társa, csak jutalmaz. Ma már nem a mennyben él - ahogy nekem is mondták gyerekkoromban - ami régen volt - hanem a Lappföldön vagy az Északi-sarkon, szánját rénszarvasok húzzák.

Mikulásvirág

Amikor 1834-ben a mikulásvirág első példányait Angliába vitték, a növény még egészen másként nézett ki, mint manapság. A közép-amerikai dzsungelek aljnövényeként élt, egy méternél is magasabb volt, és elvirágzás után száraz kóróként, leveleit is elveszítve nem volt figyelemfelkeltő. A századfordulón aztán német kertészek kísérletezni kezdtek egy kisebb termetű, tetszetősebb változat előállításával. A növény karrierje innen kezdve diadalútnak tekinthető.
Angliában a  hatvanas évektől kezdve a karácsony egyik szimbóluma, Németországban még a neve is "karácsonyi csillag", nálunk meg a Mikulás érkezésével kapcsolódott össze a neve.
Az indián tisztaság jelképe is. Már a közép-mexikói aztékok is kedvelték a különleges megjelenésű mikulásvirágot.
A karácsonyfa és az égők után a csillagokkal együtt az egyik legfontosabb karácsonyi jelkép. Az ünnepi asztalnak méltó dísze ma már hazánkban is.